Gombfoci-generációk – Gombfoci Háza

Gombfoci-generációk

Első gombfoci játékosaim valószínűleg a trafikokban kapható könnyű műanyag gombok voltak (így hívtuk magát a tárgyat, a gombfoci játékosokat).

De nem izgattak különösebben a számomra sokszor ismeretlen nevű és a fakult fényképeken látható focisták, valamint csapataik, nemzeti válogatottjaik, hanem, unokatestvéreim hatására is, akik felépítettek egy teljesen önálló és fiktív foci-gombfoci bajnokságot, én is kitaláltam csapatneveket és készítettem nekik “mezeket”.

Ezek lettek az első gombcsapataim: Monton, Málton, Weimping, Honston. Nevüket Észak-Amerika térképén található kisebb, valóságban nagy települések (pl. Winnipeg) után-átalakításával kapták. Az igazai nagy gombfoci hullám később jött, akkor, amikor kialakítottam egy 7 csapatból álló első osztályt és egy 9 csapatból álló másodosztályt. A csapatok három játékosból álltak, és egy kisebb rajztáblán játszottam – mindig önmagammal. A bajnokságról füzetet is vezettem (Gombfüzet I., II.), sőt a nagy gólokat le is rajzoltam, az edzők-játékosok nyilatkoztak, góllövőlistát vezettem. Ekkor már nem csak bolti műanyag gombokkal játszottam (amelyeket egyébként forró viasszal töltöttem meg, hogy nehezebbek legyenek, és döntően ezek a lenézett műanyag tucat gombokból álló csapatok szerepeltek a másodosztályban), hanem megkaptam édesapám gyerekkori, 1940-es években, valódi gombból készült, de már műanyag-bakelit játékosait. Ő akkoriban nagy bajnokságokat játszott barátaival, maguk készítették a gombokat és a kor nagy focistáiról nevezték el őket: Hidegkúti, Sándor, Bödör, Zakariás, Palotás, Banister, Sir George Mike, Fontaine, Ramsay, Sivori, Grillo stb. Később újból elkezdett gombfocizni az 1980-as években egy baráti társasággal. Minden hétfő este játszottak, szabályos bajnokságot, mindenki két csapattal vett részt benne. Sokat gyakorolt otthon, krémezte, viaszolta a játékosokat, gyakran nyugtatót is bevett mielőtt elindult. De ekkor már a régi, alapvetően kicsi gombok nem voltak megfelelőek, folyamatosan újakat készített. Kezdetben rikító színű műanyag gombokból készültek a játékosok, amelyeket újonnan vásárolt, összeragasztott, majd megreszelt úgy, hogy laposan és emelve is tudjanak lőni. Később szerzett egy kb. 1-1,5 cm vastag plexi lapot, amiből kivágott 4-5 cm átmérőjű korongokat, majd nagyapám reszelőgépével alakította ki végső formájukat. Én is kaptam már ezekből a plexiből készült (Bozsik, Puskás) vagy más, kevésbé sikerült nagyobb gombokból (Hulsthoff, Troche).

Gombfocit más rokonok és barátok is játszottak, persze mindenki más szabályokkal, más méretű játékosokkal. Az 1980-es évek végén unokatestvéremmel kezdtem minden szombaton gombfocizni. Három-három 11 játékosból álló csapattal vettünk részt a bajnokságban. Egy nagy, apja által készített, tökéletes minőségű táblán játszottunk. Ő is örökölt valódi gombfoci játékosokat, maga is csinált néhányat, sőt régi típusú, készen kapható műanyag gombok is szerepeltek csapataiban. Saját csapataimban, a trafikban kapható műanyag gombok nem kaptak helyet. Mivel nem volt elég számú édesapámtól örökölt gomb, valamint több nagyon kicsi is volt közöttük (ezekkel nagypályán nehéz eltalálni a labdát), én magam is elkezdetem gombokat készíteni, édesapámtól ellesett technikával (általában a nagyobb gombok voltak a hátvédek, a fürge kicsik a csatárok): Röltexbe vettem nagyméretű gombokat, kettőt összeragasztottam és a nagyapám reszelőgépén durván elkészítettem őket, majd finom reszeléssel kialakítottam a különböző típusú lövőfelületeket. Később már plexiből is készítettem néhány játékost. Nevüket a kor nagy vagy néhány évig tündöklő és sokat látott focistáiról kapták: Baresi, Vialli, Cantona, Maldini, Ohana, Viscaal, Bryl, Schilacci, Völler, Papin. Teljesen vegyes csapataim voltak, fantázia névvel: FC Vieux Lyon (Lyonban éltünk egy évig), TG Grana Padano (tévében látható reklám(tábla) volt focimeccseken), SV Lullaby (Cure akkor adta ki a Lullaby című lemezét). A csapatok összeállítása a következő volt:

TG Grana Padano: Bozsik, Puskás, Van Basten, Maldini, Zakariás, Sivori, Bödör, Mike, Ramsay, Cantona;

FC Vieux Lyon: Palotás, Kocsis, Bryl, Grillo, Fontaine, Hamilton, Papin, Ohana, Banister, Hidegkúti;

SV Lullaby: Troche, Hulsthoff, Byrne, Schilacchi, Sipos, Bíró Sanyi, Klinsmann, Völler, Finney, Viscaal.

Unokatestvérem gyakran morgolódott, főleg ha sokat vesztett, hogy nekem könnyű nyernem, mert olyan nagy, drabális játékosaim vannak, neki meg olyan kis méretűek. Azért általában szoros meccseket játszottunk, és hihetetlen nagy élvezetet jelentett minden gombfocival töltött szombat délután. Én is sokat készültem az összecsapásokra, gyakoroltam a kapura lövést, de főleg a taktikán gondolkodtam sokat, és rajzoltam le rendszeresen unalmas egyetemi előadásokon. Ha veszettem, olyan mélységű rosszkedvem lett, hogy csak a Moszkva téren tudtam magamhoz térni, ahol minden szombat este találkoztunk barátaimmal és ahonnan indultunk tovább a pesti éjszakába: házibulik, alternatív koncertek, Fekete Lyuk, Almássy tér, Razzia, Night Oil stb..

_DSC0054 másolata

Granasztói Péter

Budapest, 2005. augusztus 15.

 

Forrás: http://www.neprajz.hu/