„A foci összeköt minket…”
A futball történetében fontos dátum 1855, megalakult az első futball klub, a SCHEFFIELD F.C., majd 1857-ben a HALLAN club, majd a Forrest club 1859-ben és azt követve a többi angol klub. 1863. október 26-án alakult meg az angol Labdarúgó Szövetség, a Futball Association. Ekkor vált külön a kézzel és lábbal játszható futball (rugby) és a csak lábbal játszható futball (soccer). Ettől az időtől számíthatjuk a modern labdarúgás kezdetét.
A labdarúgó sport térhódítása az európai kontinensen nem maradt hatás nélkül a magyar sportéletre sem. A XIX. század utolsó évtizedében , amikor a labdarúgást már ismerték a szomszédos államokban, nálunk is megkezdődött az a folyamat, amely a szabadtéri sportokat diadalra vitte a régi tornarendszerrel szemben. Ez is elősegítette a labdarúgás magyarországi honfoglalását. A magyar labdarúgás első nyomait éppen olyan homály fedi, mint általában a labdarúgás kezdetét.
Az 1890-es években a „Sportvilág” című folyóirat foglalkozott az angol, majd a kontinentális labdarúgás híveivel, eredményeivel. Az első futball-labdát az egyik forrás szerint Harry Perry, az atléták angol edzője hozta hozzánk, és 1895. december 8-án a hagyományos téli viadal műsorán a labdarúgás bemutatása is szerepelt. Más feljegyzések szerint a Budai Tornacsarnokban vagy az egyik katonai iskolában is rúgták a labdát. Csapatok szabályos keretek között zajló mérkőzésének nincs nyoma, noha Bély Mihály 1896-ban „Angol rugósdi” ( futball) címen kiadta a sportág első magyar nyelvű szabálykönyvét.
1896 végén az addig Angliában élő magyar származású Lányi-Löwenrosen Károly hozatott labdát, amit a Törekvés dalárdában mutatott be és 1896. november 1-én a Pékerdőbenjátszották a mérkőzést.
A hivatalos labdarúgó kezdet Ray Ferenc és Stobbe Ferenc nevéhez fűződik. Ők ismertették meg a B.T.C tornászait a futballal. A tornászok 1897. januárjában két csapatot szerveztek, amelyek a hóval borított vagy sáros Millenárison készültek az első mérkőzésre. Pár hónapos előkészület után május 9-én rendezték az első magyar labdarúgó mérkőzést. B.T.C. kék-fehérek- B.T.C. piros-fehérek 5:0. A mérkőzésnek sikere volt, az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten. Ezzel kedvezően alakult a magyar labdarúgás sorsa, a kerek bőrlabda csatát nyert.
A B.T.C. példája fellelkesítette a főváros diákságát, és az ifjúság az új játék híve lett. 1897 nyarán a B.T.C. játékosai újra rendeztek bemutatót, és ismét a kékek nyertek 2:0 arányban.
- október 31-én került sor az első nemzetközi mérkőzésre, a B.T.C. és a bécsi Criketter csapatai között. A fiatal és lelkes magyar csapat 2:0 arányban vereséget szenvedett a nagyobb tapasztalattal rendelkező bécsiektől. A jelen volt ifjúság elhatározta, hogy megpróbálkozik ezzel a komoly testedzést jelentő , egyben szórakoztató és élvezetes játékkal. A B.T.C. példája nyomán a következő években sorra alakultak a fővárosban és 1899-től vidéken is a futballcsapatok. Az első csapatok: Óbudai Tornaegyesület, III. ker. Torna és Vívó Club, Műegyetem, Magyar Athletikai Club, Ferencvárosi Torna Club, Postások Sport Egyesülete, Budapesti Atlétikai Club, Újpesti Torna Egylet, „33”Futball Club, Törekvés Sport Egyesület, a fővárosban. Vidéken a Pozsonyi Torna Egyesület, utána Eperjes, Szombathely, Szabadka, Baja, Arad az úttörők. A klubok egymás ellen mérkőztek, de nem voltak ritkák a nemzetközi mérkőzések sem. 1897 és 1900 között 56 nemzetközi mérkőzést, 63 fővárosi és 20 vidéki klubközi mérkőzést játszottak, tehát a magyar labdarúgás első négy évét a sportág nemzetközisége jellemezte. De ez természetes is, hiszen elsősorban a külföldi csapatoktól volt tanulnivalónk.
- január 19-án alakult meg a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az alakuló közgyűlésen 13 egyesület, és a Millenáris pályát kezelő Budapesti Versenypálya Bizottság képviseltette magát.
Az M.L.SZ. első ténykedése a Labdarúgó bajnokság kiírása volt I. és II. osztályú egyesületek részére. Ezzel a magyar csapatok addig rendszertelen működésében olyan rendszert teremtett, amely mind a csapatok sportbeli fejlődését, mind a közönség érdeklődésének növekedését biztosította. Ez a bajnoki rendszer lényegében ma is érvényben van.
1901-ben került sor az első angol klub, a Richmond AFC látogatására, amely pár nap leforgása alatt, négy mérkőzésen 20:0-as teljesítményt ért el a MUE (6:0), a BTC (6:0), az MFC ( 4:0) és a magyar válogatott ( 4:0) ellen. Az első angol csapatot követte a többi (Surrey Wanderers, Southampton ) és a vendégjátékuk után látták a sportág hazai vezetői, hogy nagyon sok tanulnivalónk van. A labdát nemcsak rúgni kell, hanem elgondolást, tervszerűséget is kell vinni a játékba (később ezeket az elemeket segítette be a gombfoci megjelenése a futballba).
Az 1901. április 11-én lejátszott Magyar Labdarúgó Szövetség- Richmond AFC, majd később az 1901. április 13-án megrendezett Magyar Labdarúgó Szövetség-Surrey Wanderers mérkőzést akkor hivatalos válogatott meccsnek tekintette az M.L.SZ., s úgy kezelte a játékosokat is. (Fred Windet személyében egyébként olyan játékos kapott helyet a magyar válogatottban, aki nem volt magyar állampolgár. Később a FIFA szabályai már nem tették lehetővé az ilyesmit).
Az angol csapatok, játékosok után megjelentek az angol edzők, is mint Roland Shires (MTK) vagy Jimmy Hogan.
A magyar játékosok a nemzetközi mérkőzések alatt megtanulták az osztrák, cseh, angol játékosoktól, hogy a futball nem egyszerűen csak fizikai felkészültséget igényel. Már nem elég csak a labdát előre rúgni és az elől levők vagy elérik, vagy nem! Rájöttek arra is, hogy hiába gyorsak a magyar csatárok, ha az ellenfelek jó helyezkedéssel le tudják a támadásokat szerelni. Az első edzőknek meg kellett tanítani a játékosoknak az együttmozgást és a taktikai elemeket. Mivel az idegen edzők olyan országban kezdték oktatni a labdarúgást, ahol futballnak nem volt múltja, így mindent az alapokról kellett kezdeni. Be kellett mutatni a labdarúgást, szó szerint „ősi” módszerekkel. A középkorban nagy csaták előtt a hadvezérek „lemakettozták” a saját csapataik és az ellenség mozgását, várható lépéseit, saját ellenlépéseit. Ugyanúgy megpróbálták az edzők edzés alatt bab, kő, érme, gombok segítségével bemutatni a védők, fedezetek, csatárok, kapus mozgását. Valamint megpróbálták bemutatni (esetleg lerajzolni) az ellenfelek védő és támadó taktikáját. Megpróbálták a játékosaikat fejben és fizikailag felkészíteni. Ma is! A gombfoci „térképét” megnézve látni lehet, hogy városokban és városkörnyéki településeken alakult ki a gombfoci. Ott, ahol volt színvonalas foci, megjelent az asztalon játszott változata is. Nem gyerekek találták ki, hanem a magyar elme változtatta először játékká, majd később sporttá. Ahogy Magyarországon kezdett terjedni a labdarúgás, úgy alakult a gombfoci sorsa is. A gombfoci gyorsan népszerű lett a foci révén, mivel nem volt „pénzigényes játék”. Gomb, karton doboz, géz, ebédlő asztal vagy konyhakő, szoba parkett általában minden lakásban volt. Ismerni kellett a foci szabályokat és mind a két fél kialakíthatta saját taktikáját az asztalon.
Az 1900-1938-as években a gombfoci jellegzetességei voltak a „sima” kabátgombok, labdának jó volt az úgynevezett kis gyöngyház gomb, a kapuk fából, papírból, gézből, különböző hálókból, harisnyákból készültek, hogy a gombok jobban emeljék a labdát, megkezdték azok oldal, illetve az alsó csiszolását. A védők magasítását több gomb szurokkal való összeragasztásával érték el. A kapusoknak, mivel a játékban kevés játéklehetőséget kaptak, megfelelt egy nehezékkel megpakolt gyufásdoboz is. Mi is mutattunk valamit az angol futballistáknak. Annyira megtetszett ez a futballt utánzó játék az 1910-es években, hogy elvitték Angliába és megkezdték a gombok ipari gyártását. De ez a játék a futball őshazájában nem talált termékeny talajra és egy idő után feledésbe merült.
Magyarországon viszont továbbra is népszerű volt ez a játék, aminek a terjesztésében a háború előtt a cserkészek is tevékenyen részt vettek, sőt kidolgozták az első szabálykönyvet is. A háború előtt Magyarországon is elkezdődött az ipari gyártás. A ragasztott gombokat már esztergapadon próbálták formálni. 1953-ban, az Aranycsapat születésekor megjelentek a fényképes gombfoci csapatok, a Magyar válogatott, az Angol válogatott, a Honvéd és a Kinizsi. A magyar elme „beindult”. Közel 70 fajta csapat jelent meg a 60-as években. Sós András kiadta a gombfoci szabályok alapját képező első modern szabálykönyvet.
Megjelentek a műanyag és fém kapuk, az iparilag gyártott fröccsöntött csapatok, különböző dőlésszögű, méretű, színű, mintázatú csapatok.
Az 1980-as évektől a gombfoci elindult a versenysporttá válás útján. A baráti társaságok továbbra is kitartottak a „trafik”-gombfoci csapatok mellett, de a gombfocisták egy része egyéni bajnokságokat akart, NB-I-t, NB-II-t, Világbajnokságot, Európa bajnokságot, mindezt szervezett körülmények között.
1989-ben megalakult a Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség és átvette a hazai gombfoci élet irányítását, majd 1993-ban a Nemzetközi Asztali-labdarúgó Szövetség, amely a nemzetközi asztali-labdarúgó élet irányításáért felelt. Az alapító országok: Magyarország, Románia, Jugoszlávia és Szlovákia.
Amit elődeink a gombfoci révén kitaláltak, az megfontolandó bevezetésre a mai futballisták felkészítésében is. Ez a sportág mentális felkészültséget, taktikai fegyelmet és nagy koncentrációt igényel, valamint önfegyelemre és önismeretre tanít.